January 20., Thursday 21:00 Merlin Színház (40')
Fehér Ferenc
Tao Te
Fehér Ferenc a Finita la Commedia táncos-koreográfusa volt 1999-2007-ig. Klasszikus értelemben vett táncosi képzésben nem vett részt, ám a művészetére meghatározó befolyást gyakorló irányzatoknak (electric-boogie, harcművészetek), s Juhász Anikóval való közös munkának köszönhetően egyedi stílust teremtett. Elsősorban saját inspirációira, testének belső impulzusaira hagyatkozva építette fel egyéni mozgásvilágát. Esetében a koreográfus mindeddig elválaszthatatlan volt az előadótól: a többnyire improvizációkból építkező mozgássorokat mindig egy különös személyiség erős színpadi jelenléte hitelesítette. 2007 óta önálló koreográfiákat készít.
halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erõsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.
virul egyik, hervad másik,
erõsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.
(Lao-ce: TAO TE KING
Weöres Sándor fordításában)
Weöres Sándor fordításában)
Táncosok: Fehér Ferenc, Dózsa Ákos
Fénytervező: Bánki Gabi
Zene: Fehér Ferenc
Zenei szerkesztő: Kovácsovics Dávid
Jelmez: Simon Judit
Koreográfia: Fehér Ferenc
Zene: Fehér Ferenc
Zenei szerkesztő: Kovácsovics Dávid
Jelmez: Simon Judit
Koreográfia: Fehér Ferenc
Fehér Ferenc még mindig képes újabb és újabb, belülről fakadó, őszinte gesztusokat megjeleníteni a színpadon. Ez a legfőbb Erénye, és jó Úton halad afelé, hogy igazán eredeti koreográfus legyen, mert nem műélményekkel inspiráltatja magát, hanem önmagában mélyre hatol egy-egy kiérlelt mozdulatmegoldás megtalálásáért. (...) Fehér egy street danse-es félkézen-átfordulásból érkezve, a földön elnyúlva képes a mozdulatsorozatot egy lírai karmozdulattal lezárni, hogy Dózsa úgy rugdossa Fehér fejét, hogy hozzá sem ér, Fehér mégis olyan összhangban rángatózik vele, mintha tényleg rugdosná, hogy kimondva-kimondatlanul a színpadról lejön egyfajta mondanivaló vagy tanulság is, vagy legalábbis felsejlik egy darabka referenciális valóság, amelybe kapaszkodva, az empátia alapfokán, magyarázatlanul is átélhetővé válik egy-egy színpadi akció. Például amikor Fehér és Dózsa egymás grabancát szorongatva, egymástól elválaszthatatlanul, egymással küzd. Olyanok, mint a profi bokszolók a tizenkettedik menet utolsó másodperceiben: péppé verte egyike a másikát, de a gongszó után nagyrabecsüléssel és szeretettel fogják ölelgetni egymást.
Kútszegi Csaba, táncélet.hu
Támogatók: OKM, NKA, Műhely Alapítvány, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Katlan Csoportot, Új Előadóművészeti Alapítvány